A barátnőm ezzel a fickóval csalt meg – ismered?

Oké, akkor most elmesélem, milyen lenne a kommunikációd, ha ember lenne. Ha ember lenne, és tocsogna az egóban, a marketingben. Aztán elmesélem, milyen LEHETNE a kommunikációd, ha végre önmagát adná. Igen, aki böfög, akinek néha bénán áll a haja, hétfő reggel a dugóban ülve leönti a Taylor Swiftes pólóját kávéval. Akinek vannak hibái, ráncai, visszerei, dühe, könnyei, érzései, netán egy harmadik mellbimbója. Bocs, Chandler! De van stílusa, egyénisége, tudása és humora is. Szóval elmesélem ezt is. Aztán meg elmesélem, miért fogsz a „Hé, emberek, végre önmagam vagyooook!” hozzáállással több szempárt a kínálatodra irányítani, mint a bullshit álarcba bújt éneddel. Elmesélem hát a TITKOT. Most már ne kapcsolj el, pár perc az egész. Essünk is neki!

Hívjuk a kommunikációdat Joe-nak. Vagy Taylornak. Végül is tök mindegy.

Elmesélem, hogy Raymond Teréz anya módjára élt, amikor senki nem látta. Big deal.

Mindenkihez volt egy kedves szava. A bolt előtt trázsáló hajléktalannak reggelente dobott egy kis aprót. Bárhova ment, előre köszönt. Az idős szomszéd néni cekkerét szívesen felcipelte a harmadikra. De amikor eljött a marketing ideje, totál megváltozott. Tényleg közéjük tartozni, ez volt a játék célja.

A stílusát Coelho idézetekből meg motivációs TED előadáskból szedte magára. Kapd be, James Dean, majd én megmutatom.

Elolvasta az összes Brian Tracy zsebkönyvet, Wolf Gábor fotóját akkor se takarta le az éjjeli szekrényen, ha éppen szeretkezett valakivel. Megtanulta a zsargont, a bullshitelést, a szabályokat, és az íratlan törvényeket. Figyelte a konkurenciát, a többi piacot, idomult hozzájuk, és közben megszabadult saját identitásától. Megtanulta a „Sokan kérdeztétek…” kifejezés helyes használatát, rájött, milyen üresen kongó szavakkal érdemes dobálózni. Ez utóbbit nem volt nehéz felsorolni: kihagyhatatlan, lenyűgöző, verhetetlen.

Tudta, hogy fontos a trendeket lekövetni. Vegyél e-bookot, vegyél online kurzust, vegyél francos konferencia belépőt. Nagyon várta a következő lépést, hogy majd a bal fülébe csöpögő marketing igazságok a jobb fülén pénztárgép csilingelésként folynak ki. KACSIIIING!

De lószar se lett ebből, mert Herbert már rég nem önmaga volt. Csak egy idegen másolatának a másolata. És ezt mindenki látta rajta.

Pár hónapja aztán sétált az utcán azzal a flancos marketing mosollyal az arcán. Elért a lakásához, babrált kicsit a kulcsaival, kinyitotta az ajtót, aztán baaaang, az a nyájas marketing mosoly úgy zuhant a mélybe, mint a forint árfolyama. Egyenesen a macskaalomba. A csaja ott feküdt az ágyban egy idegen fickóval. Billy szóhoz sem jutott. Brian Tracy ilyen helyzetekről kurvára nem beszél. Harry jól megnézte magának a fickót. A haját, az izmait, a bőrét, a székre dobott ruháit, a Bugatti bőrcipőjét, a hamisított Ray Benjét. Azok az ő cuccai is lehettek volna. Az az ő haja, az ő bőre. „Te velem csaltál meg engem?” – üvöltötte a csajnak. „Ennek meg mi értelme?” – folytatta a hőbörgést. „Hát, én csak összetévesztettelek vele!” Ennyi! Tommy megsemmisült. Elvesztette a nőjét, akiért annyit gürizett.

Ugye, érzed a párhuzamot Ron és a marketinged között? Összetéveszthető bárkivel. Összecserélhető és behelyettesíthető. Ilyenkor pedig mindig az a mocskos ár győz! Gary egy fél csillaggal jobb helyre viszi Joe barátnőjét, és a játéknak vége.

Ha összetéveszthető vagy, ha ugyanolyan vagy, mint a többi, akkor osztozkodnod kell. A figyelmen, a vásárlásokon, a PÉNZEN. De ez nem egy francos bankrablás, ahol osztozkodni kellene.

Szóval, tedd fel magadnak a kérdést: milyen marketinget akarsz a cégednek? Másolat Pete-t vagy egy menő egyéniséget, akinek nem mindig áll jól a frizurája, de a szövege a helyén van?

Az én hajam béna, a dumám viszont veszettül jó. Buknak is rá az emberek. Keress, hogy eladjuk a cuccaid bullshit nélkül.